"Kialakulása

  A díjlovaglás, más néven idomító lovaglás olimpiai szakág, melynek gyökerei egészen odáig nyúlnak vissza, amikor az ember először felült a ló hátára.A lovassportok ezen szakága ugyanis abból az igéyből fejlődött ki, hogy az ember irányíani és befolyásolni tudja a lovat.Ennek értelme eleinte főként egy-egy úti cél elérése volt, lehetőleg a lovas által kívánt sebességgel és útvonalon.Később azonban az ember felismerte,hogy a lovaglás művészetté fejleszthető, és hogy akaratunkat úgy is érvényesíthetjük a lovon, hogy harmóniában maradunk vele, lehetővé téve, hogy négylábú társunk ugyanolyan élvezetét lelje a közös munkában, mint mi magunk.Ez a harmónia a díjlovaglásban jelent meg először teljesítendő kritériumként, de ma már a lovassportok mindegyikére érvényes, hogy csak a lóval összhangban lehet csúcsteljesítményt nyújtani.

Célja:

  A kisebb kategóriájú díjlovaglóversenyeken 20x40, a agyobbakon 20x60 méteresbekerített pályán-úgynevezet díjnégyszögben-kerül sor a feladatok teljesítésére.A lovagolandó feladatokat(programokat) nehézségi fokuk alapján különböző kategóriákba sorolj a díjlovaglószabályzat.Az egyes programok pontosan leírják, hogy mely idomító feladatokat milyen sorrendben kell végrehajtania a lónak és a lovasnak.A legkönnyebb programok a lovasiskolák alapvető gyakorlatait tartalmazza(kiskör,átlóváltás,nagykör stb.), míg a legnehezebb kategóriák perdüléseket(piruett), passage-t, piaffot, sorozat-ugrásváltást és egyéb magas szntű feladatokat foglalnak magukba.A díjlovasprogram, legyen bármily nehéz is, nem tartalmaz olyan elemet, amely ne lenne része a ló természetes mozgásfolyamatának.Az igazán komoly feladatokat természetesen csak tudatos képzés eredményeként teljesíthetők.              Az előre rögzített, kötelező programokon kívűl gyakran rendeznek kűrversenyszámokat is, melyben a lovas egyénileg választott zenére, saját összeállítású programmal indul.A kűr esetében előre rögzítik, hogy milyen feladatoknk kell feltétlenül benne lenniük a programban annak érdekébe, hogy a különbözőbemutatók nehézségi fokuk alapján összemérhetők és egységesen étékelhetők legyenek.

Értékelés:

A díjlovaglóversenyeket nehézségtől függően három-öt bíró potnozza, a produkciókat a díjnégyszög különböző pontjairól nézve.Minden teljesített feladatot 0 és 10 közötti pontszámmal díjaznak.A 0 jelentése nem végrehajtott, a 10 ponté pedig kitűnő.Bizonyos feladatok kieelt szerepet kapnak, így dupla súllyal számítanak a végső értékelésbe.A program végén a szerzett pontszámokat összeadják, és ennek alapján alakul ki a végső sorrend.     Az egyes feladatok értékelése mellett a versenybírók az összbenyomást is díjazzák.Itt olyan szempontok alapján értékelnek, mint a lovas befolyása és ülése, a ló lendületessége, elengedettsége, fegyelmezettsége és jármódjainak tisztasága.Zenés kűr esetén a művészi érték és a kűr technikai kivitelezéseis mérvadó.

Mit kíván a díjlovaglás a lótól és lovastól?

  A jó díjló egyensúlyban, elengedetten, kötetlenül és nyugodtan mozog.Képességei között megtalálható a ruganyos, térölelő, laza mozgás és az ezt lehetővé tevő, megfelelő testalkat: arányos test, hosszú, enyhén ívelt nayk, laza tarkó, közepesen hosszú, szabadon lebegő hát, jól izmolt far és hosszú, erős lábak.A helyesen képzett, díjlovaglásra alkalmas ló végig a lovasára koncentrál, és azonnal reagál annak legapróbb segítségeire is.                                         A jó díjlovas precíz, kitűnő ütemérzékkel rendelkezik, és a megfelelő pillanatban tudja alkalmazni mindazon segítségeket, melyekkel irányítani tudja lovát.Jó érzékkel, finoman érvényesíti akaratát.Higgadt lelkiállapotban, a feladatra koncentrálva lovagol, nemcsak a versenyeken, hanem a felkészülés során is.

(szöveg forrása:Erdélyi Magdolna:Lovak c. könyve)