Kincsem, a legyőzhetetlen „csodakanca”, 1874-ben született Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán.

Versenyei során 54 versenyen indult és mindig győzött, ezzel a telivér-tenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet.

 Kincsem versenykarrierje során beutazta egész Európát. Sokszor levegőtlen vagonokban zötykölődött órákon keresztül és mégis mindig ő volt a legjobb. Gazdája - barátai unszolására - elvitte Goodwoodba is, ahova már 36 győzelem után érkezett. Az angol bukmékerek mégis lebecsülték Kincsem gyorsaságát, így Blaskovich jelentős mennyiségű pénzt nyert az ottani 3 futamon.

Hatéves volt amikor, a lábai már nem bírták az iramot, ezért a ménesbe került, és kitűnő lovakat adott az utókornak. 1879-ben vonult vissza, majd 8 évvel később, 13 évesen hajtotta örök nyugovóra a fejét. Emlékét a gödi Kincsem-emlékpark őrzi. Leszármazottai eljutottak a világ számos tényesztőistállójába. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról. A Kincsem parkban, a budapesti galoppálya bejáratánál 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát. Tápiószelén, a Blaskovich család Kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. A tápiószentmártoni lovaspark is Kincsem nevét viseli, itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit.